Arisztophanész, az ókori komédiaszerző Madarak című művének hatására írta Katona Imre a hetvenes évek egyik emlékezetes darabját. Az Egyetemi Színpadon tartott bemutató annak idején szenzációt keltett. Nem ok nélkül, hiszen egy fiatalokból álló csapat megpróbálta kimondani azt, amiről még csak szót ejteni sem lehetett. Amit vállaltak, azt sikerrel meg is tették, hiszen a cenzúrával és a szakadatlan megfigyeléssel dacolva csaknem egy évig futott a darab (a cinkos közönség örömére), míg végül betiltásra került. Lázadás volt ez, a pártállammal szembeni szokatlan és vakmerő gesztus. Játék a tűzzel, incselkedés a veszéllyel.
Arisztophanész eredeti műve a politikai kalandorság szatíráját fogalmazta meg: szélhámos hősei a levegőben hozzák létre államukat. Korántsem az ártatlanok módján persze, hanem kíméletlen eszközökkel, az élettől és a valóságtól elszakadva, gátlástalanul. Ez a markáns történet ragadta meg Katona Imre fantáziáját. Nem kétséges, hogy szerzői leleményre, sőt igen sok stílusbeli fortélyra volt szükség, hogy e szikár alapra építve egy olyan kortárs bohózat jöjjön létre, mely a bolsevizmus rémtörténetét tárja elénk.
Fonákjára fordított közmondások és szójátékok özöne alkotja a párbeszédeket. A verbális tűzijáték a cirkuszi porond keretei között nyer megvalósulást. A játék összes szereplője bohóc, akik egy olyan típustörténetet jelenítenek meg, melyet a tévelygő emberiség bármikor megismételhet.
